Noha alig száz éve alkották meg, a rozsdamentes acél ma már gyakorlatilag mindenhol megtalálható, hiszen ez alkotja a hidak, épületek fő vázszerkezetét, de a járművek, sőt, még a különféle szerszámok esetében is megkerülhetetlen jelentőséggel bír. Számos előnyös tulajdonsága mellett azonban van egy hátulütője is, mégpedig az, hogy nem egyszerű összeilleszteni.

Így aztán a kifogástalan minőségű saválló hegesztés napjainkban rendkívül keresett, hiszen ahhoz képest, mekkora igény mutatkozik az így elkészült alapanyagokra, arányaiban kevés szakember képes tökéletes munkát végezni. Ennek egyébként alapvetően egyszerű oka van, ami az összetevőkben keresendő. Tudniillik a vas, illetve szén mellett ezek a matériák tartalmaznak krómot is, ami egy olyan ellenálló réteget képez az acél felületén, amit se a rozsda, sem pedig a vegyianyagok nagy része nem tud kikezdeni. A saválló hegesztés során azonban az oxigénnel reakcióba lépő vas rozsdásodáshoz vezethet, ezért ezt mindenképpen el kell kerülni. Itt pedig el is értünk a legnagyobb kihívást jelentő tulajdonságig.

Ez pedig nem más, mint a kiemelkedően magas hőtartás. Ez ugyanis azzal jár, hogy ha a saválló hegesztés közben túl sok hőt alkalmazunk, akkor az visszafordíthatatlan károsodásokat okoz. Eldeformálódhat az anyag, emellett pedig repedések is megjelenhetnek rajta, ez utóbbi pedig különösen nagy kockázattal járhat, hiszen ezeken a pontokon villámgyorsan felüti fejét a rozsda. Emellett a saválló hegesztés varratainak létrehozása is komoly szakértelmet igényel, az esztétikus illesztések ugyanis csak jelentős tapasztalat birtokában alakíthatók ki. A több éves gyakorlat mellett természetesen a megfelelő technika megválasztása is kardinális jelentőséggel bír a saválló hegesztés esetében. A MIG, illetve TIG hegesztés mellett a hagyományos pálcás módozat is megfelelő lehet, ám ezt elsősorban az alapanyag alapján kell meghatározni.